Merre tart a magyar gazdaság?

2011. június 2.

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint Magyarországon 2010. végén mintegy 600 ezer társas vállalkozást, s több mint 384 ezer - vállalkozói igazolvánnyal rendelkező – egyéni vállalkozót tartottak nyílván. A társas vállalkozások közel 60 százaléka korlátolt felelősségű társasági formában működött, a részvénytársaságok száma pedig nem egészen 5300 volt.

A vállalkozások eltérő élethelyzetükből, eltérő érdekérvényesítési lehetőségeikből adódóan eltérő módon vélekednek a magyar gazdaság helyzetéről, másként ítélik meg jövőbeni kilátásaikat.

 A makrogazdasági elemzők általában egyetértenek abban, hogy új Széchenyi terv helyesen jelöli meg a prioritásokat, s úgy gondolom, széles körű egyetértés van a gazdaságpolitikai stratégia három pillérét - az egyensúly, a növekedés, és a foglalkoztatás – illetően is. A foglalkoztatás dinamikus bővítése, a versenyképesség javítása, a vállalkozókat sújtó adminisztrációs költségek és terhek nagyarányú csökkentése, a hazai és uniós támogatási forrásokhoz való hozzáférés egyszerűsítése, a versenytorzító egyensúlytalanságok, felszámolása hozzájárulhat ahhoz, hogy a vállalkozók olyan helyzetbe kerüljenek, hogy egyre több embernek tudjanak és akarjanak munkát adni.

 Emeltyűjét képezheti e folyamatoknak az, hogy a világgazdaságban 2010. évben már tapasztalhatók voltak a növekedés jelei, az Európai Unió tagállamaiban összességében 1,8 százalékos, Magyarországon 1,2 százalékos növekedésre került sor. A német gazdaság átlagfeletti (3,6 százalékos) növekedése húzóerőt gyakorolt (és gyakorolhat a jövőben) a magyar gazdaságra is. A kivitel Magyarországon 2010. évben 14,1százlékkal növekedett, s közel 10 százalékos növekedés várható ez évben is.

 Az elérhető növekedésben természetesen meghatározó szerepe van a gazdasági környezetnek, a világgazdasági növekedés megtorpanása visszahat a magyar GDP növekedési ütemére is. Az elmúlt hetekben napvilágot látott Konvergencia Program 2011. évben (a korábban feltételezett 4-6 százalékos) helyett 3,1 százalékos növekedéssel számol, s abból indul ki, hogy az infláció mértéke 4 százalék, a munkanélküliségi ráta pedig 10,9 százalék lesz.

 A Széll Kálmán Terv racionalizáló intézkedései, a gazdaságban tapasztalható finanszírozási problémák, az egyes nemzetgazdasági ágakban (építőipar) az első negyedévben tapasztalható visszaesés, a tartósan magas üzemanyagárak hatására romlottak az üzleti szféra várakozásai, az export azonban továbbra is a várakozásoknak megfelelően alakul.

 A beruházási kiadások, a belső kereslet stagnálása, a bankok megszigorított hitelezési gyakorlata következtében a termelésben és a foglalkoztatásban várt kedvező irányú fordulat – az egyes területeken tapasztalható pozitív tendenciák ellenére/mellett - még várat magára, az új Széchenyi terv pályázatai és az év második részében vélhetően növekvő bérkiáramlás azonban kedvező irányú változások előidézője lehet.

 A Központi Statisztikai Hivatal előzetes adatai szerint az ipari termelés volumene 2010. év azonos időszakához viszonyítva 2011 februárjában 14,3 százalékkal növekedett, ami az export dinamikus bővülésével függ össze,

 A már hosszabb ideje dekonjunktúrával küzdő építőipar termelése 2011. első negyedévében tovább csökkent, jó hír azonban, hogy az épületek építése 2,3 százalékkal magasabb volt az egy évvel ezelőtti értéknek. Az idei év első negyedévében 0,5 százalékkal bővült a foglalkoztattok száma is, a munkanélküliségi ráta mértéke azonban meg mindig 11,5 százalékos volt

 A gazdasági folyamatok alakulása érthető módon befolyásolta (s a jövőben is befolyásolja majd) a vállalkozások várakozásait, a gazdaságról kialakított álláspontját, mely szempontjából meghatározó jelentősége lesz annak is, hogy a Széll Kálmán Terv illetőleg az azon alapuló Konvergencia Program céljai milyen módon lesznek aprópénzre válthatók, az új Széchenyi terv által biztosított források milyen mértékben lesznek képesek a gazdaságot dinamizálni.

 Dr. Varga Sándor