Üdvözöljük a

Merre tart a magyar élelmiszeripar?

honlapján!

-

Merre tart a magyar élelmiszeripar?

2011. május 5.

Az elkövetkező időszak sorsdöntő lesz a magyarországi élelmiszeripari cégek számára, amelyek közül a legtöbb a talpon maradásért küzd. Ezzel együtt is az országos átlaghoz képest – a Coface nemzetközi hitelbiztosító elemzése alapján – ezen ágazat vállalkozásai viszonylag elfogadható pozícióban vannak. Ráadásul az utóbbi időszakban csökkent a nemzetközi versenyhátrányuk, köszönhetően annak, hogy – igaz, eredményeket inkább majd csak közép- és hosszabb távon hozó – fejlesztésekkel, beruházásokkal előremenekültek.

A Coface elemzéséből kiderül, hogy az élelmiszeripar helyzete hosszabb távon kedvező lehet azért is, mert állandó a termékei iránti kereslet, jelentős az exportpotenciál, és sok cég van tőkeerős külföldi tulajdonban. Hátráltató tényező is akad azonban szép számmal, kezdve az alapanyagárak nagyfokú ingadozásától, a beszerzési ár alatti kiskereskedelmi értékesítésen át, az import által támasztott egyenlőtlen versenyig.
Habár Magyarországon a mintegy 550 ezer társas vállalkozásnak csak 1 százaléka foglalkozik élelmiszeripari termeléssel, az ágazat mintegy 2,5 százalékkal járul hozzá a GDP-hez, s nagyobb szeletet hasít ki a külkereskedelemből, mint amire mérete alapján predesztinálva lenne. Fontossága is nagyobb a statisztikák által kimutatható súlyánál, hiszen ezer szállal kötődik egy sor más, meghatározóbb ágazathoz. Alapanyagainak javát a mezőgazdaság adja, energiafelhasználása jelentős, s a végtermék zöme a kiskereskedelmen, vendéglátáson keresztül kerül a végfelhasználókhoz. Mindeközben támaszkodik egyebek között a csomagolóanyag-iparra, a logisztikára, vagy éppen az élelmiszeripari adalékok előállítóira. 
 

 

Ellentmondásos ágazat

 

Az ágazat tele van ellentmondással, s ezt támasztja alá a Coface elemzése is – mondta Kárpáti Gábor, a cég ügyvezetője. A társaság egy tízes skálán osztályozza a cégeket, ahol az 1-es a legrosszabb, a 10-es legjobb besorolás. Ezen belül az 1-3  nagyon rossz és instabil gazdálkodást, a  4-5 nagyobb, de még viselhető kockázatot, s hosszabb távon nem stabil kilátást jelez; a 6-os és az afeletti besorolás pedig azt mutatja, hogy a cégnek közép- vagy hosszabb távon jók a kilátásai. A Coface által vizsgált élelmiszeripari vállalatok viszonylag jól követik az összes hazai vizsgált cégek kockázati megoszlását mutató országos átlagot, persze sajátosságokkal. Ilyen például az, hogy a 3-as, és 4-es besorolással rendelkező, fokozott kockázatra utaló minősítésű csoportokba arányaiban kevesebb élelmiszeripari cég tartozik, mint az országos átlag. A legtöbb vizsgált cég (ebben az ágazatban is) az 5-ös kategóriába esik, abba, amelyik még elfogadható kockázatot jelent, de a hosszabb távú életképesség erősen kérdéses. Az ide tartozó cégek bármerre billenhetnek.  

Ugyanakkor az élelmiszeripari cégek arányaiban nagyobb számban tartoznak az ennél jobb kockázati csoporthoz, aminek a vélhető oka az, hogy ebben az ágazatban elég jelentős a külföldi tulajdonosi kör, ami nagyobb tőkeerőt, illetve stabilabb hátteret is jelent, s ez megjelenik a minősítésekben is. A cégek eladósodottsági helyzete ugyan romlott, ám miután ennek oka elsősorban a fejlesztésekben keresendő, a cégek értéke, vagyona is sok esetben nőtt. Mindenesetre az elkövetkező időszak sorsdöntő lesz az élelmiszeripari cégek számára, kiderül ugyanis, merre fejlődnek tovább.

 

Mit hoz a jövő?

 

Az élelmiszeripari cégek jövőjét számos tényező befolyásolja. Ezek közül kiemelkedik az alapanyagok és az energia világpiaci, s így hazai árának rendkívüli mértékű mozgása. Miközben azonban az alapanyagok 2007-től kezdődően különösen hektikus ármozgása (ám tendenciájában emelkedése) meghatározza az ágazat cégeinek a költségeit, a kiskereskedelemben, a nagy láncok áralakító politikája miatt az élelmiszeripar által érvényesíthető drágulás jóval lassúbb folyamat. Ez már eleve veszteségeket okoz a cégeknek, amelyeket emellett sújt egyebek között a beszerzési ár alatti értékesítés, nem szólva a jelentős importáradatról, amelynek olcsósága letöri a hazai beszállítók árait. Javítja ugyanakkor a vállalkozások helyzetét a stabil igény az élelmiszeriparra. Mert bár a fogyasztók, végfelhasználók árérzékenységéhez nem fér kétség, ám ezzel egyidejűleg a kereslet állandóság is biztosított. Emellett komoly lehetőségeket tartogat az export, amely bőven fel tudja szívni a többlettermelést. Ehhez persze folyamatosan meg kell dolgozni a már meglévő és az új piacokat, s arra is szükség van, hogy a meglévő külpiaci kereslet, illetve a hazai kínálat találkozzon.

 

Forrás: ecoline.hu